Látom a fejem fölött gyülekeznek már a sötét felhők
De a testem még simítják, érzem, tavaszi szellők
Mért van ez így? Kérdem, Isten szent képét nézve
Mindig engem sújtasz, taszítasz a gonosz, örök mélységbe már
Megszoktam, így élek, olyan mint egy végítélet
Kezemen, lábamon bilincs van (ja, ja), anyám csak ettől féltett
Mert a szememben látta a tüzet, melynek parázslott fénye
Vérbe forgó tekintettel sétálgattam az éjben
Bűnös az éjszaka, képek a fejemben
Gyere csak közelebb, nézz csak a szemembe
Már csak egy gyertya ég, hallom a dallamot
Ezernyi árnyék, szájtátva hallgatok
Ez nem egy mámor, mi egyszer csak elillan
Millió emlék agyamba bevillan
Keserves múlt, ami volt, elmúlt
Szívem beforrt, harangja szólt, a könnyem kihullt
Cella rejtekén állok, tiszta olyan, mint egy átok
Mocskos szátok, köpök rátok! Csak a szabadságra vágyok!
Mindent látok, centit vágok, (úgysincs menekvés), barácsot rágok
Mert a tempót már nagyon régen sajnos nem diktálom mert
Más keres pénzt helyettem, uralkodik felettem
Fejemben nem feledtem, hogy elárult, kit szerettem!
Ezért büntess meg engem, emberi hibákért
Majd sorban állok a templomban az imákért!
Bűnös az éjszaka, képek a fejemben
Gyere csak közelebb, nézz csak a szemembe
Már csak egy gyertya ég, hallom a dallamot
Ezernyi árnyék, szájtátva hallgatok
Ez nem egy mámor, mi egyszer csak elillan
Millió emlék agyamba bevillan
Keserves múlt, ami volt, elmúlt
Szívem beforrt, harangja szólt, a könnyem kihullt
A csillagok sem mutatják viharban az irányt
A szívem húrjain az ördög pengeti a gitárt (óhóó)
Háborog a lelkem, némán kiált
Tudom, nem bosszulhatok meg mindent, ami fáj
Lábam a lábam után, a szavam viszi a szél
Az élet bábja csupán, tudom, ennyit értem én
Irigy szemek szúrnak, de más szelek fújnak
Felém kezek nyújtva, de nem bízok újra
Bűneim taszítanak a mélybe, kísértésbe, bűnösségbe
Várom mikor lesz már vége, önmagamtól senki se lép be
Rémálmok börtönében élve, saját tetteimtől félve
Padlóra küldenek az évek, végre, akkor lesz csak béke
Bűnös az éjszaka, képek a fejemben
Gyere csak közelebb, nézz csak a szemembe
Már csak egy gyertya ég, hallom a dallamot
Ezernyi árnyék, szájtátva hallgatok
Ez nem egy mámor, mi egyszer csak elillan
Millió emlék agyamba bevillan
Keserves múlt, ami volt, elmúlt
Szívem beforrt, harangja szólt, a könnyem kihullt
Minden tönkremegy! Dühöngök üvöltve
Mint egy szörnyeteg, látom a tükörben
Az élet bábjaként rángatnak drótokon
Ahogy az igazuk lenyomnák a torkomon
A könnyem kihullt
A könnyem kihullt
A könnyem kihullt
A könnyem kihullt
