Régóta részeg vagyok
A falban ökölnyomok
Nem tudom merre vagy most
Fél percenként rád írok
Rám törnek hullámok
Már régen nem látok
Mást, csak egy emléket
Ahogyan rám nézett
Elengednélek én
Elengednélek én
Elengednélek én
Elengednélek én
Minden lépéseddel
Közelebb a végéhez
Mert te vagy a szótlan
Én meg az, aki nem kérdez
Csak nézem, ahogy
Zuhanunk a mélybe
Azt hittem kiismertelek
De lehet, hogy csak félre
Rám nevettél, de a szemed
Rég mást látott már bennem
Kitörlöm a számod, a neved
Nincs erőm már, hogy újrakezdjem
Mert túl késő, valami elveszett
És az ígéret nem elég, ez a lövés
Szívbe megy, és te vagy a töltény
De kár, hogy vak voltam az elején
Csak egy idegen vagy
És akik együtt voltuk
Az már hidegen hagy
Mert te letettél rólunk
Nálad ez így megy
De mondd, miben higgyek?
Ha neked minden mindegy már
Elengedlek, nem nézek vissza rád
Régóta részeg vagyok
A falban ökölnyomok
Nem tudom merre vagy most
Fél percenként rád írok
Rám törnek hullámok
Már régen nem látok
Mást, csak egy emléket
Ahogyan rám nézett
Elengednélek én
Elengednélek én
Elengednélek én
Elengednélek én
A reggel visszhangzik az ürességtől
Mert benned mindent megtaláltam
Félek az újabb ébredéstől
Mert szembejössz a valóságban
Minden ugyanúgy marad, ahogy hagytál
A képek a falakon, a takarón egy hajszál
Választ el az őrülettől
Szabadulnék az emlékedtől
Csak egy idegen vagy
És akik együtt voltuk
Az már hidegen hagy
Mert te letettél rólunk
Nálad ez így megy
De mondd, miben higgyek?
Ha neked minden mindegy már
Elengedlek, nem nézek vissza rád
Régóta részeg vagyok
A falban ökölnyomok
Nem tudom merre vagy most
Fél percenként rád írok
Rám törnek hullámok
Már régen nem látok
Mást, csak egy emléket
Ahogyan rám nézett
Elengednélek én
Elengednélek én
Elengednélek én
Elengednélek én
