Jól belenyúlt, belepirult,
Amikor kérdeztem, kihez is bújt!
Tegnap éjszaka, nem jött haza.
Micsoda klasszikus história!
Nem oda Buda! Tedd csak vissza oda!
Nem lopkodunk másoktól csókot soha!
Kiskegyed csoda, én meg ostoba,
Én szentül azt hittem, ez nem lesz soha!
A szoknyája kockás, a cipője pedig sárga.
A jövőbe nézek, ha rám esik a pillantása.
Na látja, nem mondta, hogy Magácska ilyen madárka,
És száll ide, száll oda éjszakáról éjszakára!
Ha kell, ha nem, én ismerem.
Jajj Istenem, mi lesz velem?!
A napsugár csak félhomály,
Nem köt le engem senki más;
Talán csak Ő: az út, a táv, a cél,
A mindenen túli északi fény.
Az üstökére csapnék egy,
Ne szökjön el tŐlem még egyszer, az istenért!
Mi az igaz és mi a hamis?
Mitől lett a blézerecskéje fagyis?
Mi a csuda? Hogy pont a Gyula?
Mi az, hogy pezsgő meg fürdőruha?
Sok gavallér lófrál Földnek ezen a féltekén,
ÉS tudom simán minden olyan lehet, mint a legelején,
Hívhatunk még le az égről fullos hullócsillagot,
Csak örüljön, hogy lyuk van a kis popsiján és én itt vagyok!
A szoknyája kockás, a cipője pedig sárga.
A jövőbe nézek, ha rám esik a pillantása.
Na látja, nem mondta, hogy Magácska ilyen madárka,
És száll ide, száll oda éjszakáról éjszakára!
Ha kell, ha nem, én ismerem.
Jajj Istenem, mi lesz velem?!
A napsugár csak félhomály,
Nem köt le engem senki más;
Talán csak Ő: az út, a táv, a cél,
A mindenen túli északi fény.
Az üstökére rácsapnék egy,
Ne szökjön el tőlem még egyszer, az istenért!
Ha kell, ha nem, én ismerem.
Jajj Istenem, mi lesz velem?!
A napsugár csak félhomály,
Nem köt le engem senki más;
Talán csak Ő: az út, a táv, a cél,
A mindenen túli északi fény.
Az üstökére csapnék egy,
Ne szökjön el tőlem még egyszer, az istenért!
