Legyen egy házi buli a Moszkván
Ide sírni járnak a kortársak
Én portás leszek, port szívok és néha csak intek pont másnak
Meg se bánom, hogy itt maradtam
Jó belég karolni ma két kézzel
Ahogyan foszlik az aztópálya azt én se fogom fel fél ésszel
Fél készen csavarogtam tegnap este is az utcátokban
Minden ami eddig itt volt bent az holnap az utcán robban fel
Csak mondjad a tagoknak osszák el mert itt senkinek se kell a kárpótlás
Ide sírni jár az ördög éjszakánként lógok a hajója árbócán
Mer ezek új jegyzeteken új sorok
Nézd lemegy a nap ahogy dúdolok
A szavaim fele is sor kizárt
A lepedő alatt a múltkorok
Már megint úgy korog a hasam és kivan a faszom az elkúrt múlt héttel
Spanomat műtik
Két nap múlva be fújjuk az új C vel a nappalimat
Minden túl értékelt, vagy én vagyok érzékeny
Mint a demók a driveon, félkészen
Ülök a gádzsival hétkor a Vérmezőn
Én időben érkezem
De baba ha te késel érthető
Már senkit sem érdekel, hogy mire zuhog ez a jégeső
Mer az emberek jönnek, mennek
Jöttek, láttak, jobbakat ettek
Kortyoltak, nem nyeltek, köpték
De a végén meghaltak a csendnek
Én is itt ültem a csöndeddel
Kis kertedben a lombok alatt
Mély zöld levelekkel táncol a nyár de a végén csak az ősz pokla marad majd
Víz parton laknék legszívesebben, soha nincsen zaj
Kincses kamrák, Isten szól
Ha ennek a tagnak minden szar
Baba nincsen baj
Megtörte a szembeszél a fényed
Három hét szét lét, intenzív
Ide nincsen híd
Mer innentől csak az óceán ringat
Nem nézek a sorok közé
Mély zöld fák lombjaival fuvolázgat a nyár
Hurkot köt a nyakam köré
Vele nyílik a szem
Vele zárul az égbolt, ugyanúgy gyűlnek a porond köré
Kopott födém alatt a halk bánat csírázgat az ottani poros növényen
Volt egyszer egy
Járkókelő
Nap mint nap pánikszerűen
Járta az utcákat 3 körül
Ánizs szagú
Volt a szája
Észszerű
Hisz mindig fájt a torka
Úgy emlékszem
Azt dúdolta
Hogy
Ugyanez a járókelő
Egyszer szokatlanul előkelő
Ruhában került elő
Ánizs szagú
Volt a szája
Észszerű, hisz mindig fájt a torka
Megvolt fáza
Mesélte, hogy az egész életét elbaltázta
Megölelt és engem nem zavart, hogy el volt ázva
Mondta, hogy tök szívesen szívna most és rá vodkázna
Aztán elbúcsúzott
Úgy emékszem
Azt dúdolta
Hogy
Holtan találták a járókelőt pár napja
Szemére a kalapja volt ráhajtva
Szokatlanul előkelő
Ruhájában került elő
A felkelő nap fényének kedvében járt
Elfáradt több éven át csak
Sétált
Ha nem tévedek
Úgy emlékezek
Azt dúdolta
